Berekfürdõ az Alföld nagytájegység, a Hortobágy és Nagykunság középtáj határán fekszik, a Tiszafüred- Kunhegyesi sík Kistájában. A Hortobágy délnyugati szélén helyezkedik el. Karcag és Kunmadaras között található.
A kép forrása: Hortobágyi Nemzeti Park
Domborzat
A tengerszint felett 86- 91m közötti magasságú, egyhangú felszínû. Igen kis relatív relief értékek jellemzik, a DNY- i irányba lejt kicsit. Letarolt futóhomok- hátak, elhagyott folyómedrek, morotvák, folyóhátak, kunhalmok emelkednek ki csupán a felszínbõl. A belterület dél felõl karéjozó régi folyómeder, az un. Üllõ- lapos 2- 2.5m- es parti rézsüvel, a belterületi Belsõ- tó és a két kunhalom kunhalom tagolja karakteresen a tájat.
Talaj
Itt elõforduló talajféleségek: alföldi mészlepedékes és réti csernozjomok, réti szolonyecek, sztyeppesedõ réti szolonyecek, réti talajok és szolonyeces réti talajok.
 Mészlepedékes mezõségi talaj |
 Réti talaj |
A földtanilag a pleisztocén korszakban képzõdött hordalékkupokkal jellemezhetõ, benne durva homok, északnyugaton kavics. Az alaphegység képzõdményeit 50- 150 millió éves törmelék kõzetek, szerves anyagok és kõzetátalakulások alkotják. Ezek térségben úgy 5- 10 millió évvel ezelõtt keletkeztek a Pannon- beltenger nagykiterjedésû területét borító homokkõ rétegek, amelyek között jelentõs gáztelepek húzódnak meg. A felszínt pedig 100- 200m vastag iszapos, agyagos löszréteg takarja. A holocén korszakban a Tisza e térség nagy részét rendszeresen elöntötte, a felszín mélyedéseibe öntésiszapot rakott, a felszínt homogenizálta. A lösziszapos felszínek szikesedtek el a Hortobágyon.
A kép forrása: Bernát Tivadar szerk.: Magyarország gazdaságföldrajza
Vízrajz
Berekfürdõ önálló vízfolyás nélküli vízhiányos terület. Magas a talajvízszint (2m fölötti), magas sótartalmát a belsõ és a külsõ tóval kapcsolatban lévõ altalaji vízrétegek adják. Kémiailag Na- hidrogénkarbonátos, helyenként Ca- Mg- hidrogénkarbonátos foltokkal. A keménysége 45 német keménységi fokot is meghaladja, magas szulfáttartalma 300 mg/l- is meghaladja.
A terület lejtése kis mértékû. A tavaszi hóolvadás idõszakában, azaz az árvizes idõszakban erõsebb vízfolyásúak a csatornák, míg összel gyakori a vízhiány.
A település ivóvízellátását és a gyógyvíz kinyerését mélyfúrású kutak biztosítják. Az ivóvízkutak talpmélysége 110- 260m között van, a gyógy és termálvizet 575-1186m közötti mélységbõl nyerik.
