A kiállítást Koszna Anita, a helyi Veress Zoltán Ált. Isk. pedagógusa és a Kanta Gyula Könyvtár munkatársa nyitotta meg. Az elhangzottak itt olvashatók:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket mai kiállítás megnyitónkon, Monori Sebestyén szobrászművész Összetevő c. kiállításán, mely úgy gondolom, igen sajátos, különleges, hiszen ahogy Önök is láthatják, nem egyéni kiállításról van szó.  Az Összetevő cím mögött két generáció egymás mellé került alkotásai fogadják a látogatót.

A kiállító társak a művész keresztgyermekei, akiknek grafikáit, vízfestékkel és színes ceruzával vagy filctollal készült alkotásait tekinthetik meg.

Monori Sebestyén édesapja karcagi születésű, e gyökerek révén jutott el a kiállítás, jutottak el a szobrászművész alkotási ide, Berekfürdőre. Monori Sebestyén Melocco Miklós, Benedek György és Bencsik István tanítványa volt.

Egyéni és csoportos kiállításai alkalmával az ország számos pontján megismerhették szobrait, plasztikáit, de több köztéri alkotásával is találkozhatunk országszerte.

Díjai közül a Magyar Arany Érdemkeresztet emelném ki.

Keze alatt formát ölt, üzenetet hordoz a mészkő, a márvány, a bronz, az acél, de az eternit és a műgyanta is.  Összetevő c. kiállításán Önök különböző színű márványból, mészkőből készült minimal art szobrait tekinthetik meg.

Születek születni 
meghalok meghalni 
születek meghalni 
meghalok születni.

Weöres Sándor Talizmán c. versének részlete fogalmazza meg azt a teljességet, az ellentétből táplálkozó, de önmagába visszatérő ívet, mely Monostori Sebestyén munkáiban tükröződik.

Ahogy a sötét és világos, de nem homogén felületek és formák egymásba kapaszkodnak, ellenszegülnek, taszítanak és vonzanak, felemelnek, de a földhöz szorítanak, úgy az ellentét kiegészítést szül, sötétebb a sötét a fényben, s fényesebb a fény a sötét határán.  A letisztult formák, a kemény kő a színek játékában egységbe olvad, összeköti a magasságot a mélységgel, s elénk tárja a művész, s egyben felidézi saját érzelmi sokszínűségünket.

Valamennyi alkotás körbejárható, lépjenek nyugodtan mögé, tekintsék meg más szögből, más nézőpontból! Hisz ellentétek, éles határok olvadnak egybe, alkotnak egységet.

S miért éppen keresztgyermekei munkáit hozta el a művész? Vagy, ahogy ő fogalmazott, a gyerekeket kísérte el, s nem a gyerekek őt. Mert lenyűgözi őt a tiszta gyermeki látásmód, a konvenciómentes ábrázolás, az érzelmek kifejezésének sokszínű módja. Vince, Luca és Zsigmond gyermekrajzai a művész számára az érzelmi teljességet, a korlátoktól, szabályoktól nem terhelt alkotást testesítik meg.  Azt az érzést ébresztik fel, amikor szabadon élheti meg az ember a rá törő érzelmeket.

A gyerekek alkotásai a megélt pillanat lenyomatai, melyek olykor egy rajzlapon, máskor egy hivatalos levél hátoldalán születtek –most nem eredeti méretükben, hanem felnagyítva tárulnak a látogatók elé. Így hordozzák a nagyítás, mint technikai művelet érdekes hozadékait, melyeket akár el is lehetett volna tüntetni néhány kattintással, mégis inkább megmaradtak-ilyen a lap gyűrődése, a papír struktúrája, a radírozás nyoma vagy épp a hátoldalról átütő írás.

Ahogy Zsiga vonatának ablakai, vagy Luca rajzán a szívek, s virágok ritmussá rendeződnek, s a mozdulatlan vonalak egyszer csak lüktetni kezdenek, úgy lendülnek a háromszögek, négyszögek, körvonalak is élő egységbe.

Luca őszi fái és Vince őszi fája nem csupán más technikával készült, de mást is üzennek, hisz nincs lehetetlen, ha a földbe kapaszkodó gyökerek és az ég felé törő lomb összeköti a mélységet a magassággal, s a közelről talán rendezetlennek tűnő sárga és zöld festékcseppek, s vonalak együtt szemlélve összeolvadnak egy kora őszi délelőtté. A mozaikok, részek, részletek a képeken a síkban, a szobrok esetében a térben szervesülnek, s az ellentétek többletet hoznak létre.

                Az alkotó számára fontosabb talán az, hogy hogyan érzi magát alkotás közben, mint maga a kész mű. De attól a pillanattól magába zárja azt a pillanatot, a pillanat érzelmeit.

Bízom benne, a látogatók gazdagodnak a kiállítás által, s magukkal viszik azt a jót, ami a művekkel született.

Nagy László szavaival, a kiállítás mottójával adom át a szót Monori Sebestyénnek:

Megszülettünk,

hogy

hozzáadjunk

valami

jót

a világhoz.

A megnyitó képei megtekinthetők itt:

http://www.berekfurdo.hu/?module=images&action=img_gallery&inframe=1&fname=MONORISEBESTYEN

A kiállítás 2017. június 14-ig látogatható.